Sok boldog, csókos éjszakát üzenek Neked!

Vágyom elsimítani homlokodról az aláhulló hajtincseket,

s szemed rezgő pilláira adni forró csókos leheletet.

Olyan távol voltam Tőled és most mégis benned élek, de többé már nem remélek.

Kigyullt újra boldogságunk hajnalcsillaga, de csak egy napig égett, fényében volt minden ígéret.

Ez a nap volt a mindenség.

Ez a nap volt Nekem a szerelem, a család, a boldogság és sok-sok gyötrelem!

S e halom érzés egybeforrt bennem, mint egy csodálatos egység.

Szerelmesen vártalak Kedves, és Te megérkeztél,

Ó jaj mond-mond mit tettél?

Amilyen hírtelen a világosság gyúlt, rám a sötétség leple úgy leborult.

Most már e sötétségben kell élnem?

Hol a tarka rét? Nincs többé reményem?

Bármerre nyúlok, lépek a semmibe tekintek.

Érzem, hogyan fokozódik bennem a félelem.

A testem remeg, kapaszkodnék beléd, de nem lehet.

Kiáltanék s elszorul a torkom, annyi erőm van csak, hogy kimondom:

Sok boldog csókos éjszakát Kedves!

S zuhanok már.

Ujjával megérint a halál.

A halálnál is rosszabb, hogy elvesztettem az életerőm, s a Te szerelmed.